Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9501/EMACS.CD

Text File | 1995-10-28 | 20KB | 346 lines

      @VAz Emacs program editor@N

      @VUnix programozási eszközök I.@N

          Azok  számára,  akik megszokták  a  Borland programozási
      környezetét, az  ablakokat, a  gyors fordítást  és az online
      helpet,  elôször  egy   kicsit  fapadosnak  tûnnek   a  Unix
      lehetôségei. Az  elsô dolog,  ami az  ilyen csillogó-villogó
      dolgokhoz hozzászokott embereket elrettenti, az általában  a
      ""szabvány"  Unixos  szövegszerkesztô,   a  @Kvi@N.  Ezek   után
      következnek  a  kacifántosabb,  több  tapasztalatot  igénylô
      dolgok. Ilyenek  például a  @Kmake@N, a  @Klex@N, a  @Kyacc@N, a @Klint@N, a
      @Kprofilerek@N -- a felsorolást sokáig lehetne folytatni.
          Még egy  C fordító  hatékony használata  is igényel némi
      tapasztalatot. A hatékony kódolás  mellett még van több  más
      probléma is.  Ilyen például  a hordozhatóság:  ami az  egyik
      gépen mûködik, nem  biztos, hogy máshol  is fog (vagy,  hogy
      máshol is ugyanúgy fog). Vannak programok, amelyek segítenek
      ennek a  problémának a  megoldásában is,  de --  mint minden
      segédeszköz használatához -- szükséges bizonyos  tapasztalat
      ezekhez  is. Ráadásul  a legtöbb  Unixos programozói  eszköz
      különálló egység, nem egy nagy rendszer része, nem  alkotnak
      egy  integrált  fejlesztôi környezetet.  Emiatt  van szükség
      arra,   hogy   minden   egyes   program   használatát  külön
      megtanuljuk, ez pedig sokakat elkedvteleníthet.
          Akiket viszont  ezek a  dolgok nem  tántorítanak el,  és
      komolyabban belemerülnek a Unix alatti programozásba,  hamar
      észrevehetik,  hogy  ez  a rendszer  nagyon  is  támogatja a
      fejlesztés  összes  lépését,  és  ezek  a  programok   jóval
      hatékonyabb  munkát  tesznek  lehetôvé,  mint  sok integrált
      fejlesztôi környezet. Persze valódi problémaként megmarad az
      információhiány:  kevés  a magyar  nyelven  könnyen elérhetô
      szakirodalom.  Egy cikkben  nem is  vállalkozhatunk ennek  a
      problémának a megoldására, nem is ez a cikk célja, csak  az,
      hogy bemutassa egy kicsit (amennyire a cikk írójának szerény
      tapasztalatából  futja)  a Unix  rendszer  alatt használható
      programfejlesztôi eszközöket. A  cikkben általában a  unixos
      lehetôségekrôl  lesz  szó,  ahol  pedig  egyedi programokról
      beszélünk, ott  a GNU  programokat és  a Linux  (szabad Unix
      klón) operációs rendszert vesszük alapul.
          Hogyan  néz  ki   tehát  nagy  vonalakban   egy  program
      megvalósítása  (a  tervezés --  egyébként  nagyon fontos  --
      lépcsôfokát kihagyva)? Milyen eszközök szükségesek hozzá?  A
      programfejlesztés   minden   egyes   fázisához   --  program
      megírásához,    a    fordításhoz,    a    teszteléshez,    a
      dokumentációhoz, a karbantartáshoz -- más típusú  eszközökre
      van szükség. A legelsô -- és általában egyben a legfontosabb
      -- lépést, a program megtervezését most kihagyjuk, mivel  ez
      másfajta    eszközöket   igényel    (sok   DOS-os    program
      használatakor egyébként is úgy tûnik, mintha ezt a lépést  a
      gyakorlatban is elhanyagolták volna).


      @VAz Emacs@N

          Kezdjük  barangolásunkat a  szövegszerkesztôknél. A  két
      legfontosabb  Unixos  szövegszerkesztô  az  Emacs  és  a  @Kvi@N
      (betûrendben).  Ezek   közül  az   Emacset  vizsgáljuk   meg
      részletesebben, potosabban ennek programozói vonásait.
          Egy kis történelem:  az Emacs szövegszerkesztôt  Richard
      Stallman  készítette,  neve az  @KEditing  MACroS@N kifejezésbôl
      származik.   (Richard   Stallman   az   egyik    leghíresebb
      programozó, a GNU projekt  elindítója és az FSF  alapítója.)
      Az  Emacs  egyik  ôse  az  MIT-n  kifejlesztett  TECO   nevû
      programozható   szövegszerkesztô.   (A   TECO   egy    olyan
      szövegszerkesztô,  amely  képes  bármilyen karaktersorozatot
      parancsként  értelmezni.  Ezt szó  szerint  kell érteni:  az
      MIT-n sokszor játszották azt, hogy kitalálták: ha a TECO-nak
      parancsként beírják valakinek a nevét, mi fog történni.)  Az
      Emacs szövegszerkesztônek rengeteg változata van, mi most  a
      GNU Emacset vesszük alapul.


      @VEmacs = rejtôzködô LISP interpreter@N

          Ennek a szövegszerkesztônek a koncepciója eléggé egyedi:
      teljes   egészében   egy   --   speciális   tulajdonságokkal
      felruházott -- LISP értelmezôprogramra épül. Ez azt jelenti,
      hogy nagy része LISP-ben  van írva, bôvítésének módja  újabb
      LISP függvénykönyvtárak  megírása. Persze  anélkül is  lehet
      használni, hogy valaki egyáltalán tudná azt, hogy mi is az a
      LISP,   és  lehetôségeinek   nagy  részét   el  lehet   érni
      mindenfajta varázslások nélkül is.
          Kezdjük tehát a  legelején. A szövegszerkesztô  az @Kemacs@N
      parancs kiadására indul. Erre  betöltôdik a program, majd  a
      gép  és  a  felhasználóspecifikus  konfigurációs  állományok
      feldolgozására kerül sor. A felhasználói konfigurációs  file
      is   LISP   nyelven   van   írva,   de   legtöbbször    csak
      billentyû-definíciókat és értékadásokat tartalmaz, ezeknek a
      szintaktikáját még egyszerû megtanulni.
          Az elsô kérdés, amit  meg kell válaszolni: hogyan  lehet
      segítséget kérni? Az Emacsnek eléggé kiterjedt súgórendszere
      (help) van. Ha lenyomjuk  a [Ctrl H]-t kétszer  egymás után,
      egy ablakban segítséget kapunk a súgórendszer használatához.
      Kérhetünk  leírást  egy funkcióról,  megnézhetjük,  hogy egy
      billentyûhöz milyen funkció van hozzárendelve, elolvashatunk
      egy teljes Emacs referenciát, információt kérhetünk az Emacs
      fô-      és       alüzemmódjairól,      változóiról       és
      szubrutinkönyvtárairól.  Elôször bonyolultnak  tûnhet a  sok
      hosszú  control/alt/shiftes bilentyûkombináció,  de egy  kis
      gyakorlat után sokkal hatékonyabban lehet az Emacs -- nagyon
      jól  kidolgozott  -- szöveges  lehetôségeit  használni, mint
      állandóan menükben keresgélni.
          Mint  már  említettem,  a  szövegszerkeztô  minden egyes
      funkcióját  egy   LISP  függvény   valósítja  meg.   Ezeknek
      természetesen  van  nevük,   és  nem  kell   minden  parancs
      billentyûkombinációját fejben  tartanunk, hanem  az [Alt  X]
      billentyûk lenyomása  után közvetlenül  is kiadhatjuk  ôket.
      Vannak olyan parancsok is, amelyeket alapállapotban csak így
      lehet kiadni. Numerikus argumentumot egy parancsnak a  [Ctrl
      U] lenyomása után adhatunk meg (még a parancs kiadása --  az
      [Alt X] lenyomása -- elôtt). Ha csak egy részére  emlékszünk
      egy parancsnak, vagy meg akarjuk kerestetni azokat,  amelyek
      egy  bizonyos  típusú  mûveletet  végeznek,  használhatjuk a
      [Ctrl  H] [A]  kombinációt. Például  a [Ctrl  H] [A]  @Kregion@N
      parancs  felsorolja az  összes olyan  Emacs LISP  függvényt,
      amelynek a nevében szerepel a @Kregion@N szó -- tehát az  összes
      olyan függvényt, amellyel blokkmûveleteket lehet végezni.


      @VAblak- és pufferkezelés@N

          Az  Emacsben  a szerkesztés  alapvetô  egysége a  puffer
      (buffer). A szerkesztômûveleteket egy puffer tartalmán, vagy
      annak egy részén végezzük. Amit viszont a képernyôn  látunk,
      az általában  kettô vagy  több ablak.  Egy ablak  mindig egy
      puffer  egy  részét  mutatja.  Az  ablakok  és  a   pufferek
      függetlenek egymástól olyan  tekintetben, hogy az  egyik egy
      példányának megszûnése  vagy létrejötte  nem befolyásolja  a
      másik egyik  példányának létét  sem. Ha  tehát eltüntetünk a
      képernyôrôl egy ablakot, az  nem jelenti azt, hogy  megszûnt
      az  a puffer,  aminek a  tartalmát eddig  abban az  ablakban
      szerkesztettük.  Egy  listát  kérhetünk  az  összes   puffer
      állapotáról a [Ctrl X] [Ctrl B] billentyûkombinációval.  (Ez
      nem ugyanaz, mint a [Ctrl X] [B]!)
          Az   ablakokat    vízszintesen   és    függôlegesen   is
      kettéoszthatjuk,    megváltoztathatjuk    méreteiket,     és
      kijelölhetjük, hogy melyik  puffert szerkesztjük bennük.  Az
      ablakok függôleges kettéosztása  a [Ctrl X]  [3], vízszintes
      kettéosztása  a  [Ctrl  X]  [2]  parancsokkal  történik.   A
      következô ablakra a  [Ctrl X] [O]  billentyûkkel ugorhatunk.
      Bezárni  egy  ablakot  a [Ctrl  X]  [0],  teljes képernyôsre
      nagyítani pedig  a [Ctrl  X] [1]  kombinációval tudunk.  Egy
      file-t megnyitni az aktuális ablakban [Ctrl X] [Ctrl  F]-fel
      tudunk, az aktuális ablak által mutatott puffert a [Ctrl  X]
      [B] paranccsal lehet megváltoztatni.
          Az   Emacs  minden   egyes  pufferhez   rendel  egy   fô
      szerkesztési  üzemmódot,   és  minden   pufferhez  rendelhet
      szerkesztési  alüzemmódokat  (major and  minor  modes.) Ezek
      szabályozzák   például   a   billentyûlenyomásokhoz  rendelt
      funkciókat  vagy  a puffer  tartalmának  megjelenítését. Más
      jelentés van például a [Tab] billentyûhöz rendelve C  módban
      mint a Fundamental (alap) módban. Ez egy kicsit  pontosabban
      a  következôket  jelenti: az  Emacs  minden egyes  billentyû
      leütésekor végrehajt  egy LISP  függvényt. Azt,  hogy melyik
      billentyûhöz milyen  függvény tartozik,  táblázatokból dönti
      el:  van egy  globális táblázat,  amely mindegyik  üzemmódra
      érvényes,  és  vannak módokhoz  rendelt  lokális táblázatok,
      amelyeknek  az  érvényességi  köre  csak  a  megfelelô  módú
      pufferekre terjed ki. Elôször természetesen a lokális,  majd
      sikertelenség  esetén  a  globális  táblázatban  keres,   és
      végrehajtja   a   megfelelô   függvényt.   Ez   például   az
      alfanumerikus   kódok  esetén   a  @Kself-insert-command@N.   Ez
      egyszerûen  beilleszti  a pufferbe  annak  a billentyûnek  a
      kódját, amelyiknek a leütése miatt meghívódott, így nem kell
      mindig megadni  azt, hogy  az [A]  billentyû lenyomására  az
      ""a"  karakter   kerüljön  bele   a  pufferbe,   hanem  elég
      alapértelmezésben ezzel a függvénnyel feltölteni a megfelelô
      táblázatot.
          Ez eddig igen bonyolultan hangzott, pedig alapjában véve
      egyszerû és logikus.  Összefoglalásként: az Emacs  alapja az
      Emacs LISP értelmezôprogram.  Ez egyszerû LISP  interpreter,
      felruházva   néhány   speciális,   a    szövegszerkesztéshez
      szükséges  tulajdonsággal. Ilyen  például a  pufferek és  az
      ablakok  kezelése,  billentyûzetkezelés,  gyors szövegkezelô
      függvények. Ha alaposabban  belegondolunk, ez nagyon  komoly
      lehetôségeket  biztosít  a  programozó  számára:  az  editor
      szinte bármelyik részét kedve szerint alakíthatja, egy olyan
      nyelven,   amely   támogatja   ôt,   amelybôl   elérheti   a
      szövegszerkesztô összes lehetôségét, de amely ugyanakkor egy
      különálló  --  és  ráadásul  elég  ismert,  és  a  megfelelô
      területeken elég hatékony -- programozási nyelvre épül.


      @VBôvítések@N

          Az  Emacs  bôvíthetôségét  sokan  kihasználták  már, sok
      olyan    függvénykönyvtár   van    amely   elég    speciális
      szövegszerkesztési  --  és  nem  csak  szövegszerkesztési --
      feladatok  megoldására  készült.  Lehet  levelezni,   USENET
      news-t olvasni, amôbát játszani vele. Ha nagyon  unatkozunk,
      nézhetjük, miközben megoldja  a Hanoi Tornyai  feladatot. És
      ha   végképp   nem  bírunk   zöldágra   vergôdni  valamivel,
      forduljunk csak nyugodtan az  Emacshez: írjuk be, hogy  [Alt
      X] @Kdoctor@N, és hosszú (bár nem túl intelligens)  beszélgetést
      folytathatunk az  egyik klasszikus  -- és  korának megfelelô
      színvonalú -- mesterséges intelligencia programmal.
          Ezek  persze   nem  tartoznak   az  Emacs   legfontosabb
      feladatai közé.  A valóban  komoly és  igen jól  használható
      lehetôségek közé tartozik  viszont az, hogy  aszinkron módon
      tudunk programot fordítani:  miközben a rendszer  fordít, mi
      már javíthatjuk is az idôközben felmerült hibákat (ez persze
      az Emacs  DOS-os változatánál  nem így  mûködik,) a rengeteg
      gépelésgyorsító  funkció   (ezek  persze   nem  a   gépelést
      gyorsítják,   hanem   a   begépelendô   szöveg   mennyiségét
      csökkentik),  vagy  a nagyon  rugalmas  programozhatóság. Az
      Emacs  egyik  üzemmódját  például  Interaktív  Lisp   módnak
      hívják, mivel azonnal  kiértékeli, amit beírunk  a pufferbe,
      és kiírja az eredményt (így persze nagyon leegyszerûsödik  a
      szövegszerkesztô   bôvítések   kipróbálása,   sôt,   ezt   a
      lehetôséget   használhatjuk   egyszerû   algoritmusok  gyors
      kipróbálására is.)
          Mielôtt rátérnénk az Emacs  programfejlesztés-specifikus
      aspektusaira, szeretném  megjegyezni, hogy  hatékonyan lehet
      vele  más  típusú szövegeket  is  szerkeszteni. Bár  nincsen
      saját file-formátuma, vannak olyan szerkesztési  üzemmódjai,
      amelyek jól  alkalmazkodnak például  a TeX,  HTML vagy  SGML
      formátumokhoz.


      @VIntegrált fejlesztôi környezet@N

          Fontos  képessége  az Emacs-nek,  hogy  hatékonyan képes
      integrálni   már   meglévô   fejlesztôi   eszközöket.  Ennek
      segítségével   tulajdonképpen   rendelkezik   a   DOS  alatt
      megszokott  fejlesztôi  környezetek  minden tulajdonságával:
      tudunk    programot    fordítani,    nyomkövetni    stb.   A
      programfordítást    Unix    alatt    legtöbbször    a   make
      segédprogrammal végezzük, nyomkövetésre több program van, az
      Emacs a GNU gdb programot támogatja. Támogatja ezeken  kívül
      még a GNU RCS és az SCCS karbantartó rendszerek  használatát
      is. Nem  elhanyagolható az  sem, hogy  ablakban tudunk  Unix
      shellt futtatni.
          A programfordítás a compile parancs kiadásával  történik
      ([Alt X] @Kcompile@N). Ezután meg kell mondani, hogy milyen Unix
      shell  parancs  végrehajtásával fordul  le  a programunk.  A
      parancs végrehajtására külön processz indul, ez azt jelenti,
      hogy  a  fordítással párhuzamosan  mást  is csinálhatunk.  A
      parancs kimenete  külön ablakba  kerül. Ennek  az ablaknak a
      tartalma  alapján  az  [Alt  X]  @Knext-error@N  paranccsal  (ez
      alapértelmezésben  az  [Alt  `]  (a  Tab  feletti aposztrof)
      billentyû  lenyomásakor  hajtódik  végre)  végigmehetünk  az
      összes -- a fordító által talált -- hibán, és még a fordítás
      befejezéséig kijavíthatjuk ôket, hogy a második  próbálkozás
      után már tökéletesen mûködjön.
          Jól  használható   dolgok  az   úgynevezett  rövidítések
      (abbrev.)  Ezek  olyan  szavak,  amelyeket  nem  kell  végig
      begépelni, csak néhány betût; ezek a [Space] lenyomása  után
      ki  lesznek  cserélve  a  rövidítés  definíciójában megadott
      szóra (nem  szükséges tehát,  hogy egyáltalán  szerepeljen a
      rövidítésben a rövidített  szó akár egyetlen  karaktere is).
      Ez  jelentôsen  megnövelheti a  gépelési  sebességet. Nagyon
      hasznos  programok begépelése  esetén is,  hiszen például  a
      Smalltalk nyelv esetében  egy-egy új osztály  létrehozásakor
      elküldött üzenet  (ami még  csak létrehozza  az új osztályt)
      legalább öt sornyi --  és unalmas minden alkalommal  beírni,
      hogy
      @KObject subclass:
           @KinstanceVariableNames: ''
           @KclassVariableNames: ''
           @KpoolDictionaries: ''
      @Kcategory: nil !@N
          Sokkal egyszerûbb definiálni egy abbrevet, ami mondjuk a
      ""qwer" szóhoz ezt  rendeli. Ezt persze  nemcsak programozás
      során lehet  kihasználni, nagyon  hasznos akármilyen  szöveg
      gépelésénél.
          Még egy  fontos lehetôség  az úgynevezett  TAGS táblázat
      használata.  Ez  egy   kifejezetten  a  C/C++   programozást
      támogató eszköz.  Használatával egyszerûen  lehet oda-vissza
      mozogni a  forrásmodulok --  függvénydefiníciók között.  Egy
      TAGS file tartalmazza a függvény és makródefiníciók  egy-egy
      forrásmodulbeli  elhelyezkedését.  Egy,  az  Emacs   számára
      elfogadható  formátumú  TAGS  file-t  az  etags   programmal
      hozhatunk     létre.     Használata     egyszerû:    ""etags
      forrásfile-ok". Ez  létrehoz egy  TAGS nevû  file-t, amit az
      [Alt X] @Kvisit-tags-table@N paranccsal tölthetünk be.  Ezekután
      az  [Alt  .]  billentyûkkel  lehet  a  TAGS  file-ban  leírt
      függvénydefiníciók, stb.  között mozogni.  Természetesen nem
      kell minden egyes változtatás után újra lefuttatni az  etags
      programot,   mivel   az   Emacs   megtalálja   a   megfelelô
      definíciókat akkor is, ha már nem pontosan ott (esetleg  nem
      is ugyanabban a forrásmodulban) vannak.
          És még egy érdekes lehetôség: az [Alt Tab] billentyûkkel
      lehet kiegészíteni a  megkezdett függvények nevei.  Például,
      ha a TAGS file-ban van egy @Khosszu_nevu_fuggveny@N definíciója,
      akkor  elég,  ha  beírjuk  az  elsô  néhány  karakterét majd
      lenyomjuk az [Alt Tab] billentyûket: erre (amennyiben ez  az
      egyetlen lehetôség)  az Emacs  kiegészíti (pl.  @Khossz@N + [Alt
      Tab] = @Khosszu_nevu_fuggveny@N).


      @VA sokoldalú szövegszerkesztô@N

          Annak  ellenére,  hogy  ez  az  editor  --  történetébôl
      kifolyólag  --   fôleg  szöveges   üzemmódú  mûködésre   van
      tervezve,   használhatjuk   X   alatt   is.   Ekkor  legtöbb
      lehetôségét elérhetjük  menükön keresztül  is --  bár sokkal
      gyorsabb  a   megfelelô  billentyûkombinációkat   használni,
      mintsem állandóan felemelni a kezünket a billentyûzetrôl egy
      egér után kotorászva. X alatt használhatjuk a Borland  IDE-k
      bôl  megszokott  syntax  highlightot  a  hilit19  Emacs LISP
      szubrutinkönyvtár  segítségével.  Ez  nemcsak  C,  C++, LISP
      programozási nyelveket ismer, hanem képes a GNUS-t (Emacs-es
      newsreadert) is megfelelô módon színezni.
          Még  rengeteg  hasznos tulajdonsága,  lehetôsége  van az
      Emacsnek  ezeken  kívül.  Aki  kíváncsi  rájuk,  legjobb, ha
      végigolvassa  a  dokumentációját. Ezt  a  GNU Emacshez  info
      formátumban  találjuk  meg,  elolvasni  az  info  programmal
      tudjuk,   vagy   Emacsben   a   [Ctrl   H]   [I]  billentyûk
      segítségével.
          Persze nem ez  az egyetlen programozói  szövegszerkesztô
      Unix alá. Sokan használják például a vi nevût; ennek --  bár
      nem rendelkezik annyi funkcióval,  mint az Emacs --  legfôbb
      elônye  könnyû  fajsúlya és  gyorsasága.  Bár kezelését  nem
      sokkal    könnyebb    megtanulni,   ez    is    egy   kitûnô
      szövegszerkesztô   és   rengeteg   dologgal   támogatja    a
      programozást (pl.  az Emacsnél  megismert TAGS  file-t is  a
      ctags program segítségével). X alá pedig itt van például  az
      xcoral.  Ez  egy   kifejezetten  C/C++  programozásra   való
      szövegszerkesztô, sok érdekes és hasznos lehetôséggel.
          Az   egyik   legfontosabb   eszköz,   amit   az    egész
      programfejlesztés    során    legtöbbször    használunk,   a
      szövegszerkesztô.   Nagyon   fontos   tehát,   hogy   minden
      igényünket gyorsan kielégítse,  és minden részét  ízlésünköz
      igazíthassuk. Ezeknek  a követelményeknek  a legtöbb  Unixos
      programozható  szövegszerkesztô   megfelel,  a   lehetôségek
      legszélesebb skálájával mégis az Emacs rendelkezik -- persze
      méretének  rovására.  Ez  legtöbbször  nem  teszi alkalmassá
      egy-egy  file  alkalmi szerkesztgetésére,  például  hogy egy
      külsô  levelezôprogramból az  Emacsel szerkesszünk  levelet.
      (Erre is született  megoldás: az Emacs  szerverprogramja. Ez
      azt jelenti, hogy miután az [Alt X] @Kserver-start@N  paranccsal
      elindítjuk  a  szerverprogramot,  az  @Kemacsclient   file-név@N
      paranccsal, amit mondjuk egy másik ablakból indítunk, a  már
      elindított szövegszerkesztôben szerkeszthetünk.)
          Összefoglalásként: mivel nagyon fontos, hogy megtaláljuk
      a megfelelô eszközt programjaink begépelésére, gondosan kell
      mérlegelnünk,  hogy  melyik az  a  szövegszerkesztô, amelyik
      mindent  tud,  amit  el akarunk  vele  végeztetni.  A unixos
      szövegszerkesztôknek sok típusa  van, ezek közül  csak egyik
      az  Emacs, bár  a legelterjedtebbek  közé tartozik.  Richard
      Stallman klasszikus programja most is nagyon népszerû, és az
      Interneten keresztül nagyon hatékony támogatást élvez.

      @KÉder Géza@N